Már a kezdetek kezdetén is adtak olyan tanácsot ismerősök, hogy csak családtaggal társuljak. Ezt azért is mondták, mert vagy saját tapasztalatukból vagy ismerősi körben fordult elő, hogy a cégben az üzlettárs, aki akár korábban nagyon jó barát is volt, csúnyán kibabrált a partnerével. Én mégis olyan társat választottam, akit még csak lassan 2 éve ismerek (G-t), de Ő is mondta, hogy a társasági szerződésben mindent írjunk le.

Pénteken éppen fodrásznál voltam, és ott azért az ember beszélget, kérdezősködik, vagy épp csak társalognak valamiről. A fodrász mesélte a fia esetét, aki egy gyerekkori jóbarátjával benzikutat üzemeltett, és amikor már jobban ment neki, akkor a "jóbarát" a rokonait fokozatosan behozta az üzletbe (pl. autómosóba). Azt vette észre, hogy sorra jelentek meg a társnál az újabb autók, az új családi ház, és egyéb költséges dolgok (amit Ő annyira nem engedhetett meg magának). Utána nézett, és kiderült a turpisság, hogy a társ kicsit többet vett ki legálisan az üzletből. Természetesen a barátságuknak ekkor már vége volt, és az üzletet is inkább feladták, elváltak.

G-vel kölcsönösen megbízunk egymásban és előzetes elképzeléseink és beszélgetéseink során ugyanúgy vélekedünk (kb. egy évig napi 8 órában 2 méterre ültünk egymástól a munkahelyen, így sok alkalom adódott a beszélgetésre), hogy a cégből legalább 2-3 évig nem veszünk ki pénzt, hogy rendesen tudjon fejlődni, minden Ft-ot visszaforgatunk fejlesztésre, céggyarapításról.